Bármennyire is banálisnak tűnhet első ránézésre ez a kérdés, úgy döntöttem, hogy írok erről egy rövid bejegyzést, mert nem rég volt szerencsém egyik ügyem kapcsán szembesülni azzal, hogy az új Ptk. 3:102. § (1) bekezdése – mely szerint „A létesítő okirat módosításáról – ha az nem szerződéssel történik- a társaság legfőbb szerve legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt.” – több ügyvéd kollégámat is megvezetett.

Ügyfelem ügyvezetőváltást szeretett volna lefolytatni a kéttagú kft.-ben mint többségi tulajdonos.  Azonban tulajdonostársa, aki egyben az akkori ügyvezető is volt, nem volt hajlandó ebben együttműködni vele. Az ügyvezetőt azon elképzelésében, mely szerint az ő szavazatai hiányában nem hívható vissza tisztségéből a hivatkozott Ptk. passzus alapján a jogi képviselője is megerősítette.

A MEGOLDÁS RÖVID LEÍRÁSA NEM JOGÁSZOKNAK:

 

A vezető tisztségviselőknek, így a kft. ügyvezetőjének a visszahívásához/leváltásához nem szükséges a Ptk. 3:102. §-a szerinti háromnegyedes szótöbbség, mivel a vezető tisztségviselő személyében történő változás nem igényli a társaság létesítő okiratának módosítását.

 

Természetesen, ettől függetlenül a változásnak az illetékes Cégbíróságra történő bejelentése során be kell nyújtani a változásokkal egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratot (tehát a kft. társasági szerződését is) hatályosított (naprakész) tartalommal. Az új vezető tisztségviselő személyének átvezetése a társaság létesítő okiratán pusztán hatályosításnak minősül és nem módosításnak. Az egységes szerkezetű létesítő okirat elkészítésében nem jelent akadályt az, ha valamelyik tag nem működik együtt, mivel azt az eljáró ügyvéd köteles elkészíteni és ellenjegyzésével ellátni, a tagok aláírását nem igényli, bár szerepelhetnek rajta.

 

HOSSZABB LEÍRÁS SZAKMABELIEKNEK:

 

Az ügy folyamán rajtam kívül még két további kolléga is be lett vonva konzultációra különböző irodákból, akik szintén elfogadták a másik fél azon érvelését, hogy az ügyvezetőváltáshoz szükséges szavazati arány megállapításánál a Ptk. 3:102. §-át kell irányadónak tekinteni. Azt hozzá kell tennem, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) (amelyet később leváltott a 2006-os új Gt., amit pedig leváltott az új Ptk.) 158.§-a még kifejezetten úgy rendelkezett, hogy a korlátolt felelősségű társaságok ügyvezetőjének visszahívásához a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozata szükséges.

 

Ennek ellenére nem tudtam ezzel az állásponttal egyetérteni, már csak az ügyfelem érdekében sem.

 

Az új Ptk. a korábban hatályos a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényhez (új Gt.) hasonlóan felsorolja a létesítő okirat kötelező tartalmi elemeit. Azok között kizárólag az első ügyvezető (vezető tisztségviselő) szerepel. Tehát minden további személycsere az ügyvezetői poszton önmagában nem igényli a létesítő okirat módosítását (a tagváltáshoz hasonlóan).

 

Ezt erősíti meg a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 51. § (2) bekezdés második mondata: “Az egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratban hatályosítani kell azokat az adatokat is, amelyeket a törvény csak alapítás esetén ír elő a létesítő okirat tartalmaként (pl. a kft. tagjainak változása, az új vezető tisztségviselő személye).” A vonatkozó kommentár rész szintén ezt az álláspontot erősíti meg (nem minősül szerződésmódosításnak a kft. tag és ügyvezető váltása).

 

Tehát elmondható az, hogy az új Ptk. nem tér el a korábban az új Gt. által kialakított szabályozástól a tekintetben, hogy melyik cégadat változás minősül a létesítő okirat módosításának és melyik hatályosításnak. Így a vezető tisztségviselő leváltása és kinevezése továbbra is egyszerű szótöbbséggel meghozható határozatot igényel.

 

ALTERNATÍV ÖTLETEK MÁSOKTÓL

 

Megoldási javaslatként merült fel egyik kolléga részéről az, hogy az új Ptk. sokat vitatott 3:19.§ -át kellene alkalmazni az ügyvezető leváltásához, amellett hogy elfogadjuk azt, hogy háromnegyedes szótöbbséget igénylő határozattal váltható le az ügyvezető.

 

A Ptk. 3:19.§ (2) bekezdése sorolja fel azon személyek körét, akiknek egyes döntések meghozatalából kizárásra kerülnek, nem szavazhatnak. Ezen pontok közül az új Ptk.-val bekerült f) pont teszi lehetővé, hogy a szavazásból kizárható legyen az, aki egyébként személyesen érdekelt a döntésben, azaz érdeke fűződik a szavazás eredményéhez. Ezzel a szavazásra jogosult többségi tulajdonos gyakorlatilag 100%-os szavazati aránnyal hívhatná vissza az ügyvezetőt. Viszont ha úgymond bemegyünk ebbe az utcába, akkor abban az esetben, ha a másik tag kívánt volna ügyvezetővé válni, ez hasonlóképpen megakadályozhatóvá vált volna patt helyzetet teremtve mindaddig, amíg a felek nem egyeznek meg egy teljesen független személy kinevezésében. Ami, lássuk be, adott esetben nagyon nehéz lenne.

 

A javaslattal az a probléma, hogy Magyarországon jellemzően a kkv-k legfeljebb 2-3 tagúak és természetes dolog az, hogy szavazó tagoknak valamilyen érdeke fűződik a szavazás kimeneteléhez. Főleg, hogy a gazdasági társaságok többségénél az ügyvezetés részben vagy egészben meg szokott egyezni a tulajdonosi körrel.

 

Így a Ptk. 3:19 § (2) bek. d. vagy f. pontjának jelen esetben történő alkalmazásával gyakorlatilag patthelyzetbe is kerülhet a cég, ha saját tulajdonosi köréből kíván ügyvezetőt kinevezni vagy esetleg közeli hozzátartozók köréből. Ha így közelítenénk meg a kérdést, akkor a magyarországi kkv-k nagy többsége arra kényszerülne előbb vagy utóbb, hogy egy teljesen kívülállót nevezzen ki családi vagy szűk körű vállalkozásuk élére. Úgy gondolom, hogy semmiképpen sem lenne helyes ilyen esetekre a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) vagy f) pontjának alkalmazása, mert felesleges problémákat generálna a piaci szereplőknek az esetlegesen ilyen irányba fejlődő joggyakorlat.

 

Ezzel az állásponttal egybevág az ebben a cikkben ismertetett érvelése a Fővárosi Ítélőtáblának a 14.Gf.40.069/2004/8. számú határozatában, amely még a régi 1997-es Gt. égisze alatt került meghozatalra. Akkoriban még kifejezetten előírta a régi Gt. (158.§), hogy kell a ¾-es szótöbbség az ügyvezetőváltáshoz, de számunkra jelen esetben nem ez a része fontos, hanem az indokolás maga a tekintetben, hogy „a Gt. hivatkozott szabálya nem értelmezhető olyan kiterjesztően, hogy az ügyvezetői tisztséget betöltő tag a tisztségét érintő határozat meghozatalánál nem szavazhatna, tagságából eredő szavazati joga erre tekintettel korlátozott volna. A tag kizárási perekben kialakult bírósági gyakorlat szerint ugyanis az ügyvezető tisztségének értékelése különbözik a tagi magatartás megítélésétől. Erre tekintettel a tag csak akkor nem gyakorolhatja a szavazati jogát, ha a határozat a tagi minőségével van összefüggésben. Abban az esetben, ha a határozat az ügyvezető értékelésére irányul, a tag szavazhat, még akkor is, ha ő az ügyvezető.”

 

Tehát az ismertetett határozat érvelése rögzítette, hogy a magyarországi kkv-k jellegére tekintettel elkülöníthető a tagi érdekkör az ügyvezetői tisztség betöltésétől, így megakadályozható, hogy személyes ellentétek miatt, egy kkv működése teljesen megbénuljon.

 

Az nem ismert számomra, hogy a Tisztelt bírói kar továbbra is irányadónak tekinti-e ezt az érvelést az új Ptk. hatálya alatt, azonban számíthatunk arra, hogy a parttalan értelmezési lehetőségeknek mindenképpen gátat fog szabni az átlátható és kiszámítható szabályozás érdekében.